Ma reggel összepakoltunk és elhagytuk a remek ubudi szállásunkat, h elérjük a tengerpartot. Útközben bőven akadt látnivaló, alig győzöm dokumentálni.
1. egy tipikus helyi benzinkút: kb minden harmadik ház előtt van egy ilyen, főleg ásványvizes palackokban, de időnként (a képen is) abszolút vodkás üvegben is árusítják a "naftát"
2. megnéztük Bali legrégebbi templomát, amit a 900-as évek közepén faragtak sziklába, körülötte barátlakások és meditációs helyek is találhatók (ez utóbbiba nemcsak hosszú kendőt - sarongot - kellett kötnünk a belépéshez, hanem a cipőnktől is meg kellett válnunk)
3. találtunk egy akkora ficus benjamicust, hogy ha az összes eddigi cserepes fikuszunkat egymásra tesszük, akkor sem fogja elérni ezt a méretet (lásd a fotót, ahol Gábor áll egy éktelen terebélyes fa előtt)
4. ellátogattunk egy szent forráshoz, ahol helyiek és turisták egyaránt megfürödhetnek, és imádkozva megtisztulhatnak (ezúttal Gábor kibírta csobbanás nélkül :-) bár a fürdőnadrágját hozta a táskában)
5. a forrás melletti templomban megcsodálhattuk az ünneplőbe öltözött helyieket, amint egy vallási szertartáson vesznek részt (rengeteg vallási ünnepet tartanak, a Viki nevű helyi vezetőnk szerint minden hétre jut legalább egy szabadnap valamilyen ünnep okán; ha nem vallási, akkor családi ünnep, pl. a gyermek 3 és 6 hónapos kora is komoly alkalom)
6. fűszernövényeket szagoltunk-ízleltünk egy kertben, majd tea- és kávékóstolóra voltunk hivatalosak - nyamm, én mint tea- és kávérajongó, rendkívül jól éreztem magam. Gábor is szorgalmasan megkóstolta a teákat (citrom, citromfű, vmi hibiszkusz-féleség, mangosteen, sáfrány, pandánusz, gyömbér), de a kávékból nem kért. Jómagam viszont a kóstolóban foglaltakon kívül még befizettem egy különlegességre is: a cibetmacska kakájából készült kávéra. Igen, tényleg abból van, láttuk a macskát is (ami amúgy egy görényre hasonlító medveféle), és láttuk a kakiját is :-) Állítólag Amerikában 100 dollárt is adnak egy csészéért. Itt csak 4.5 euróba került (lehet, h egyszerű macskaszarból készült?? :-))) Semmi különleges ízét nem éreztem, de finom kávé volt.
7. Ebédelni a Batur vulkánhoz érkeztünk. Na itt aztán emlegettük Sünit rendesen, hogy tetszett volna neki. Nem túráztunk a vulkánon (30 fokban, 100%-os páratartalom mellett nem lett volna könnyű), mint anno az Etnán, megelégedtünk a látvánnyal.
8. Megérkeztünk Amedbe. Ha lehet überelni az előző szálláshelyet, akkor ennek a villaparknak sikerül. Baldachinos ágyunk volt már Gáborral korábbi szálláshelyeink valamelyikén (konkrétan most a mo-i Kétpó jut eszembe, de lehet, h egzotikus út is volt), viszont olyat, h a fürdőszoba a kertben legyen berendezve, a boetfort-i szaunás helyhez hasonló terméskövekkel, fali lámpásokkal, szobrokkal, na ilyet csak filmen láttunk eddig. Vagy leginkább még ott sem :-)
