A szokatlan belga hideget (napok óta tartanak a mínuszok - na, nem olyan kemények, mint Mo-on, de ma reggel pl. -7 fok volt....) a gyerekek alaposan kihasználják. A jégtörést, jéggel való foglalkozást ki más élvezhetné jobban, mint Bendegúz - de a lelkesedés Tündére is átragad.
Az udvari kis tó is szolgáltat szórakoztató programot:
Az igazi móka azonban mégiscsak az volt, amikor kimentünk az erdőbe egy sekély tóhoz (a nevét nem tudom hidegrázás nélkül kimondani: úgy nevezik, h "A megfulladt gyerekek tava"). Miután Apa jó úttörő módjára előrement, és meggyőződött róla, h a jég kellőképpen vastag, rámentek a mókuskák is, és vidám csúszkálásba kezdtek, még jéghokit is játszottak.
Na igen, aki csúszkál, az bizony el is tud esni (nem véletlen, h én megmaradtam a jég szélén álló fényképész szerepénél)
Apa még azt is gyakorolta a gyerekekkel, mi a teendő, ha véletlenül vki alatt recsegni vagy töredezni kezdene a jég:
A példa ragadós volt, az emberek eleinte gyanakodva méregették a jeget, volt, aki figyelmeztetett, h veszélyes rámenni, de aztán többen kipróbálták és csatlakoztak a csúszkáló-csapathoz
A nádból pedig remek fekvőhelyet lehetett rittyenteni
