Elmondhatatlan boldogság volt tegnap délután látni, h Bendegúz - aki egy eléggé nehezen barátkozó, iskolában eddig inkább magányos, iskolán kívül a szüleivel sok időt töltő gyermek - most barátra lelt. A kis barátja tegnap először jött át hozzánk játszani (azaz mindkét gyereket én hoztam haza az iskolából), aztán itthon játszottak. Sokáig (majdnem 4 órán keresztül), sok mindent, békességben, egyetértésben. Amíg nem volt ilyen, addig azért imádkoztam, h legyen. Mostantól majd imádkozhatok azért, h így maradjon :-))
