Az elmúlt napjainkat sajnos leginkább a betegség határozta meg. Gúz kezdte még múlt csütörtökön lázzal-köhögéssel, folytatta Apa és Tünde hétfő estétől torokgyulladással, majd következtem én szerda estétől, tüszős mandulával.Mindenki eltöltött pár napot itthon dögrováson - engem kivéve, aki elhatároztam, h megpróbálom talpon átvészelni, merész megközelítéssel, a tegnap esti meleg fürdő után pl. hidegzuhannyal. Jelentem, működik - egyelőre :-)
Fentiek persze nem jelentik, h ne történtek volna jó dolgok, ne lettek volna vidám/aranyos pillanatok a gyerekekkel. Két példa:
1. Gúzzal szerdán Ilike néninél voltunk masszázson (a várt hatás, az októberi itthoni masszázst kísérő ellazulás és a gyerek arcán látszó boldog nyugalom ezúttal elmaradt, be volt sózva...) Csacsogott Ilikével, miközben én olvasgattam. Hallom, mondja, h "Nekem három nagymamám van. Az egyik itt Bxl-ben, a másik Debrecenben, a harmadik pedig a Cserein."
2. Tünde ma elindult a konyha felé, majd útközben - mutatóujját felemelve - odaszólt a kanapén ülő Jutkának és Apának: "Várjatok. E (=egy) pillanat, Nem csinálok semmi rosszat."
Mára virradóra beköszöntött a hideg idő (2 fok volt reggel és este 6-kor is). Remélhetőleg kidöglenek végre a bacilusok. Mindenesetre a holnap estére tervezett szaunázós programunkat töröltük, helyette inkább vacsorázni fogunk, méghozzá itthon, a gyerekek fektetése után. Gáborka lesz a séf.
Amúgy Gúznak továbbra is tart a "jólviselkedős" korszaka (kis internezzo volt ebben a betegség miatti bezártság), kevés kivételtől eltekintve kedves, szófogadó. Tündét is szokta vigasztalni-pátyolgatni, aki újabban elég hisztis (persze, betegség végére minden gyerek elkanászodik, különösen ha Apával együtt van itthon :-) De mostanság Tünde kisasszonnyal amúgy sem könnyű, affektál, majomkodik, sokat megenged magának, nem akar öltözni, pelenkát cserélni, enni...(ebben a pillanatban épp a Marseillaise-t énekli az ágyában, franciául - múlt héten mesélte a bölcsis néni, h legnagyobb meglepetésükre a bilin ülve is ezt énekelte :-) Jutka remekül bírja cérnával, kedves szóval, rábeszéléssel - bár állítólag szülőként ő sem volt ennyire türelmes. Na majd hátha nagymama koromra nekem is megjön a nyugalmam meg a türelmem :-)
Most várnám már, h elcsendesedjen a kis bides (Gúz már durmol) - indulnánk Gáborral lakásdíszítésre, holnap reggelre virradóra jönnek az angyalok...
