Ez a hétvége Gúzról szólt. Nemcsak azért, mert közel két hét távollét után péntek este érkezett vissza Mo-ról, hanem azért is, mert most volt a szülinapja. Napra pontosan tegnap. Ekkor tartottuk a családi felköszöntést. Megkapta Apától és Anyától a szám szerint sokadik biciklijét, de az első olyat, ami már igazi kétkerekű, abban a reményben, h ezen majd meg is tanul biciklizni. Az első próbálkozás nem tartott túl sokáig, Gúz pajti mindenáron a ház előtti lejtőn akart menni, ami még Apától is igencsak nagy teljesítmény lett volna egy biciklizni nem tudó gyerek mellett rohanni lefelé... No de sebaj, ami késik, nem múlik.
Délután Jutka is eljött ünnepelni, együtt tortáztunk (ahol egy aprócska. de a frászt rám hozni kiválóan alkalmas baleset is történt: Gúz kezére rácsöppent a forró viasz, mire hatalmas bömbölésben tört ki, fagyasztott krumplival kellett csillapítani a fájdalmát, de aztán rájött, h már inkább fázik a keze :-)
Ma pedig sor került a zsúrra. Vagy ahogy Botondka mondta a délelőtti találkozásunk alkalmával: a bulira. Ahol tortát fogunk enni. Bizony, mert Botondka már remekül tud beszélni, egyes (minden bizonnyal megbízhatatlan :-) források szerint 200 szónál is többet tud. Ehhez képest Cirmi kb 5 szót használ, és 195-ször mondja, h "öö" :-)
A zsúrra pompás enni- és innivalókkal készültünk. Végre már nem csak a KA blogját nézegetem nyálcsorgatva, hanem én is büszkén feltehetem a kaja-fényképet.
A játék és eszem-iszom fénypontja - szó szerint - a tortával következett. Nemcsak gyertya volt ugyanis a tetején, hanem tűzijáték is. Az elsőnek Gúz annyira örült, h kért még egyet. Rendben, legyen. Elvégre Ő az ünnepelt.
De a második már egész "érdekes" füstöt meg gázokat képzett a szobában, szellőztetni kellett. Néhányan a vendégek közül megkockáztatták, h gázálarcban kellett volna jönni. Ez a megjegyzés azonban nemigen jutott el Gúz pajti füléig, aki halkan kérdezte, h nem lehetne esetleg egy harmadik ilyenre is sort keríteni. Uff, tudtam, h van még egy harmadik a szekrényben, így hát beadtam a derekam. Azzal a feltétellel, h előbb a tortára ácsingózó vendégeket kiszolgáljuk. Az első körben a süni-torta el is fogyott. Nagy sikere volt, különböző értelemben: Gúz sikoltott örömében, amikor meglátta, enni viszont csak keveset evett belőle.
A zsúr mindenesetre jól sikerült, ezt szomszédBogi konkrétan meg is jegyezte. Gúz mérsékelten vett részt az elköszönésben és a vendégek kikísérésében, ám Tünde lelkesen dobálta mindenkinek a puszikat. Hála Istennek, a kicsi csillag meggyógyulni látszik!! Ma már csak 2x volt "tata", evés-ivás is elég jól sikerült. A hangulata pedig egész nap remek volt! :-)