Az Ünnepség a megszokott forgatókönyv szerint zajlott, vagyis aszerint kezdődött. Szólt a Venez-venez Saint Nicolas c. dal, Jacqueline és Claudine tapsoltak és próbálták éneklésre buzdítani a gyerekeket - vajmi kevés sikerrel.
Ekkor még Cirmi és Gúz jól viselte a hangzavart és a Mikulás érkezésével járó feszültséget.
No de amikor ténylegesen megjött a Mikulás bácsi, akkor Cirmikénél eltört a mécses. Olyan bömbölésben tört ki, h nem is emléxem, mikor hallottam ilyet tőle, ha egyáltalán. Gúz is igencsak fúrta befelé magát a nyakamba, ezt végképp nem értettem, hiszem a Mikulással tavaly már cimborák voltak. A fényképezkedést csak nagy nehezen tudtuk kivitelezni.
Cirmike inkább csak akkor nem bömbölt, ha a Mikulás vmi módon kikerült a látóteréből.
A csoportképnél aztán megint odatévedt a tekintete - meg is lett az eredménye...
Szerencsére sikerült elérnem, h egy kicsit rám is figyeljen, így eltölthettünk 1-1,5 percet bömbölés nélkül.
Cirmi végleg csak akkor derült jókedvre, miután kiosztották az ajándékokat, és kötetlenebbé vált a program, meg a közlekedés. Rögtön kiment az előtérbe a "nagyoknak" való játékokhoz, majd Gúzzal együtt betelepedtek az etetőszékekbe, és oda rendelték a chipset meg a kréker kekszet (az etetőszék egyébként bölcsis mazsoláknak készült, nem egy nagy ovis Gúznak - a nap folyamán így Gúz pajtit már másodszor kellett szó szerint kiszabadítani: Apa felülről húzta, Slim bácsi meg alulról tunkolta kifelé a lábait...)
