Reggel 7-kor indult a nap, amikor is töksötétben kitámolyogtam a nappaliban (járókában) már éppen nyafogni kezdő Cirmikéhez. Először a szokásos szertartást követve megnéztük, h a parkban világít a lámpa, megnéztük, h hány fokot mutat a hőmérő és megbeszéltük, h a hőmérőt nem adom az ő kezébe - amit követően szertartásosan nyafogott is egy kicsit. Hiába, nem engedtem a nyafinak (később aztán Apa a kezébe adta, Cirmike pedig tisztességesen földhöz is vágta úgy, h leesett az elemeket tartó hátlapja...) Utána következtek a szokásos konyhai teendők: teafőzés, vitaminok / homeós bogyók kikészítése, tejcsimelegítés. Közben hallottuk, h nyílik a gyerekszoba ajtaja. Vártam, h mindjárt megjelenik egy álmosan pislogó zsákbaGúz. De nem történt semmi hosszú percekig.
Aztán mikor elkészültünk Cirmossal és indultunk volna leülni meginni a tejcsit, akkor vettük csak észre, h a gyerekszoba ajtaja tényleg nyitva (jól hallottuk), és benn ég a nagyvillany. A szobába érve egy angyali arccal nézelődő Gúzt találtunk... Ámult-bámult a sok díszítés láttán, amit a szekrényeken, kiságyakon, ajtókon talált. Az ágya fölött pedig ádventi naptár-füzér lógott.
Miután eleget örömködött a szobájában, körbeporoszkálta a lakást, és nagy sikongatásokkal adta tudtul, h melyik helyiségben, milyen bútordarabon talált csillag, fenyőfa vagy szarvas formjú kis díszt. Követtem és lelkesen ámuldoztam én is. Kik hozták ezeket? - volt a kérdés. Angyalok - mondom - nem hallottál éjszaka semmilyen zajt? Nem. (pedig épp eleget zizegtem a csomagoló anyagokkal a szobájuk ajtajában)
Egy szarvas egészen magasra is került. Ebéd közben kérdezi Gúz: "Azt hogyan tette fel oda az angyal?" Mondom, h biztos hozott magával létrát. Mire ő: "Nem azért, mert az angyalok tudnak repülni?" Na tessék, még nincs 4 éves, és máris beégek előtte. (A minap azt kérdezte, h mitől van földrengés, ma pedig azt, h mitől forró a gyertyaláng. Lassan ki kell alakítani, h a releváns ismeretekkel rendelkező családtagoktól ilyenkor telefonos segítséget kérek :-))
És íme a díszítés különleges gyöngyszeme: a (Nagymami által) hímzett szarvasos kép :-)
A délután is az Ádvent jegyében telt, mégpedig koszorú készítéssel. Gúz hihetetlen türelemmel ülte végig az ölemben, amíg a meglévő koszorút fenyőágakkal feldíszítettem. Fontos szerepe volt: ő nyesegette metszőollóval a kis ágakat. Aztán élvezettel nézte, hogyan varázsolom bele a gyertyákba a drótot (csípőfogóval fogva gyertyalángba tartom a drótot, h picit felmelegedjen, így könnyebben megy bele alulról a gyertya viaszába - két kis drótláb elég is, h megálljon a gyertya a koszorúba szúrva). Roppant büszke volt az eredményre - joggal. Emlékezetem szerint ez eddigi legszebb koszorúnk.
