No, akkor közkívánatra megírom ezt is. Hogy milyen jó volt!! Nagyokat sétálni kézenfogva, csendben, hallgatva a tehénbőgést és varjúkárogást. Hogy milyen jó volt hatalmasat aludni reggel, madárcsicsergésre ébredni, ágyban reggelizni, ebédkor hosszasan üldögélni a terített asztal mellett, délután sziesztázni, esténként pedig a kandalló tüze mellett borozgatni.
Hopp - ez NEM ez a kirándulás volt!!! :-)))
Fenti leírásból egyetlen dolog stimmel: a tehénbőgés. Az volt bőven, viszont rá kellett jönnünk, h a tehenek jelenléte nem jár feltétlenül azzal, h jóféle vidéki tejet ihassunk. Ellenben azzal jár, h egy csomó légy van a házban. No de kb ez volt a legnagyobb bajunk. Meg a ződhajnalban (6 körül) ébredő bides kölkök. "Remek móka" volt töksötétben levánszorogni Tündével a nappaliba-konyhába, szórakoztatni, és közben még arra is ügyelni, h fel ne lármázza a többieket. Mert persze Samu-baba és Boticsek sokkal tovább aludtak - bár állítólag nincs ez mindig így.
A ház remek volt, igényes és ízléses enteriőrrel, noha 3 hibával: 1. a 3. hálószobának titulált helyiségnek nem volt ajtaja (elaludni nem akaró/tudó porontyok jelenlétében ez kifejezett hátrány), 2. a stílusos és korhű "kamraajtók" nyiszorogtak és zajt csapott a retesz (elaludni nem akaró/tudó porontyok jelenlétében ez még kifejezettebb hátrány), 3. alacsony volt a mennyezet és az ajtófélfák (magas Apa számára ez kifejezett hátrány - azóta Apa fején lehet a kisautókkal hullámvasutazni :-))
Játékban, mókában azért volt nem kis részünk, a három kismazsola között már kialakult vmiféle interakció (legalább lökdösődés szintjén, de az is vmi :-) Na persze, a csúszdáért meg kell küzdeni. Csakúgy, mint a székekért. Viszont miután mindenki elfoglalt egyet, egész sokáig bírtak benne ülni, h a szülők kedvükre fényképezhessenek.
