Jutott mindenkinek mindenből.

Mamának Cirmiből (és vice versa) pénteken, amikor kislányka nem ment bölcsibe. Gúz viszont ment oviba, különben Cirminek esélye se lett volna Mamával időt tölteni, Mamának meg esélye se lett volna a napot túlélni... Így is kaptam néhány telefont Mamától és Apától du. a munkahelyemen, épp a kollégákkal való jogi egyeztetés közepette: "esik az eső, mit csináljunk? már a templomban vagyunk, bemenekültünk az eső elől, mikor menjünk Gúzért? már az oviban vagyunk, Tünde bekakált, menjünk haza??" Eddig az irodában úgy-ahogy nyugtom volt :-))

Péntek este aztán jutott Apának Anyából (és vice versa). Gondoltuk ui. h elmegyünk vacsorázni. De ha már vacsizni nyugodtan fogunk, akkor miért ne reggelizhetnénk is nyugodtan? A "Vadász Répájában" (Au Repos des Chausseurs) így aztán nemcsak vacsorára foglaltunk asztalt, hanem éjszakára is szobát. (Apró szépséghiba, h elég zajos volt a folyosó, csapódó ajtókra ébredtem - majdnem mintha otthon lettem volna... :-)

Szombaton jutott nekem Anyuból és vice versa. Du. ui. elhúztunk szaunázni kedvenc kastélyunkba. Ahol egyébként szintén lehet szobát kivenni éjszakára. Na majd legközelebb.

Pünkösd vasárnapot Gúzzal kezdtem a piacon, a szokásosnak mondható grillcsirkén kívül még sok finomságot tankoltunk fel. Aztán a csirkével kinyargaltunk a nem-átlátszó csőcsúszdás helyre (már mindenki kívülrúl fújja ugyebár, h ez Huizingen! :-) Ott nagy meglepetésünkre összefutottunk Bogibabáékkal, úgyhogy volt közös futkározás, hintázás, kecske-etetés.

Pünkösd hétfő pedig Tündérke szülinapi köszöntésével telt, erről lásd a következő bejegyzést.