Még csak 4 napja... És élvezem - egyelőre. Minden előzetes parázás ellenére valahogy jól esett már kiszabadulni egy kicsit "emberek", kollégák közé. Sok múlik a hozzáálláson. Ha mosolygok, általában visszamosolyognak, még az EU-sok is, vagy legalábbis a nagy részük.

És jólesik az is, h mostanság nem lelenc ruhában tengetem az egész napot, hanem az alábbi szerkókban "villogok" (a fejem és a képek minősége ne befolyásolja a ruha-összeállítások színvonalát! :-)

Még az sem zavart, h ma egésznapos tanácsülést kellett végig kotlanom - szerencsére 5-kor vége lett, így még a hivatalos munkaidő lejárta előtt le lehetett lépni és loholni haza Cirmihez, Gúzhoz és Apához.

Taktikusan már a liftben elkezdek vetkőzni: sálat, kesztyűt, sapkát, sőt a nagyobb ékszereket is lekapkodom, h a lakásba belépve ezek ne akadályozzanak a porontyokkal való összebújásban.

Nem könnyű persze, h ilyenkor már kötetlen hancúrozásra és játékra nem sok idő jut, Apa kisvártatva harsogja a "Vacsora, vacsora, papapampampam, vacsora" című indulót, közben el kell érni, h Gúz kezet mosson, orrot fújjon, megszabaduljon a pelenkájától, felvegye a papucsát, Cirminek becseppenteni az orrába, esetleg kiporszivózni az orrát, Gúzzal tízpercenként bilire rohangálni, Cirmit tisztába tenni, ha éppen akkor kakál be, kikészíteni a Béres-cseppet (bakker, ma pont elfelejtettem!)....

Ma ráadásul Cirmit doktobácsihoz kellett vinnem, mert pár napja rondán köhög. Szerencsére megerősítést nyert a gyanúm, h csak szimpla köhögés, láz és egyéb szövődmény nélkül, úgyhogy komoly gyógyszerre sincs szükség, max. egy kis eukaliptuszos kúpra lefekvés előtt, egy kis eukaliptuszos mellkas-bedörzsölésre, párologtatásra (és persze jóféle házi disznózsírra - ennek alkalmazásáról nem szóltam a dokibácsinak, nehogymá azt gondolja, h vmi barbár magyar hagyománynak hódolok - oszt közbe meg igen :-))