Miután bekebelezett egy tányér (megdarált!) cukkinilevest egy rakás csirke- és sonkafalattal, felállt és teljesen spontán közölte, h "Köszönöm a vacsorát!". Emmán döfi, fejlődik a gyerek :-)
Tündének pedig beüzemeltük a nagy barna etetőszéket, egyelőre teljesen hátradöntve a támláját. Úgy tűnt, h jól érezte magát benne. Ezzel a család mind a 4 tagja együtt tud ülni az asztalnál. Más kérdés, h enni azért nem tudunk teljesen egyszerre, mivel Gúz is igényel még ilyen-olyan segítséget (bár hihetetlen, h még levessel is csak nagyritkán maszatol magára v az asztalra), Tündének meg ugyebár néha el kell járnom egy beduin esőcsináló táncot, h kinyissa a száját, majd át kell jutni a cséphadarón. Szóval időigényes :-)
