Noha az időjárás tegnap még korántem tett ki magáért, azért jól éreztük magunkat. Gúz pajtit - miután 3/4 9-ig aludt, majd nagy nehezen Apapocokba is életet leheltünk (lassan már belém is lehetett volna, miután fél 7-től Cirmiztem) - sikerült kicsábítani a lakásból egy kis környékbeli sétára. Rondán fújt a szél, de úgy látszik, ez jó hatással volt az étvágyára, mivel hagymalevesből és kagyló+sültkrumpliból is rendesen betermelt. Utána du-i szunya címén 2 órát durmolt, végül felébresztettem, aminek nem nagyon örült. Túlzottan nem csábította a gondolat, h "elmegyünk Zsuzsi nénihez a nála levő ajándékok begyűjtése végett", de aztán elcsábult Apa ama ígéretére, h kisétálunk az erdőbe és nézünk baglyokat.
Cuccbegyűjtés sikeresen lezajlott, aztán irány az erdő, ahol viszont egy fia bagoly nem sok, annyi sem volt. Egy idő után Apa hazaindult gyalog Cirmivel, nekem meg ottmaradt Gúz a nemlétező baglyokkal, na mondhatom pompás. Szerencsére a földből kiálló és általam ismeretlen rendeltetésű műanyag csövek vizsgálata és azokhoz való rohangálás kielégítő alternatívát jelentett, főleg miután kitaláltuk, h ez a vakondoknak van, amikor ki akarnak jönni a föld alól körülnézni. Csak azt nem tudtam megmagyarázni, miért volt az egyik cső U alakú, azaz mindkét vége a földben. Vidámpark a vakondnak, mehet körbe-körbe :-)
Vacsorát nem nagyon akartunk adni Gúznak, mivelhogy Luca bácsi partijára készültünk és ott sok finomság szokott lenni. Igen ám, de a biológiai óra és a Vekerdy meg Ranschburg bácsik által leírt jelenség (a gyerek annyit és akkor eszik, amikor szüksége van rá) kiválóan működött, Gúzocska 6-kor enni óhajtott. Ennek következtében az olasz pizzából, focacciából, tonhalas falatkákból és parmidzsánó tömbökből egy falatot sem evett. Azért a chips-nek nem tudott ellenállni (némi megnyugvással láttam, h a vele majdnem egyidős spanyol kislány ugyanígy járt el). A sütit viszont már nem bírtuk kivárni, gézengűz kidőlt és haza akart jönni. Én meg jöttem vele, otthagyva Apát az éppen a klímabiztos kabinetjében dolgozó mókussal való társalgás közepette (hadd építgesse csak a kapcsolati tőkéjét).
A késői fekvés ellenére ma Gúz a tegnapinál korábban, negyed 9-kor ébredt (persze Tünde addigra már a szokásossá váló második alvásánál tartott a konyha sarkában). Az idő tavasziasra fordult, továbbra is 10-12 fok és ráadásul napsütés. Délelőtt uszodáztunk egyet, ebédre pedig cukkinifőzelék volt lazaccal. Gúz közölte, h ő ugyan cukkinit nem eszik. Aztán kérte, h "daráljam meg" neki krémmé, majd ezt kanalazva kijelentette, h ő levest eszik, amiben nincs cukkini. Mi szülők az eperfa lombját megszégyenítő módon bólingattunk, nehogymá a gyereknek ne legyen igaza. Tünde eközben eltüntetett egy egész üveg zöldségpürét, amitől olyan erőre kapott, h ebéd után a szőnyegen elindult szabályosan mászni négykézláb. Ezzel "hivatalosan" is kb másfél hónappal megelőzte Gúzt. Idézhetném a közhelyt, h a testvérek bizony nem egyformák. (A gyümölcsevés tekintetében ez engem némi reménnyel tölt el...)
A du-i alvás ma csak 2/3 arányban jött össze, azaz én és Tünde aludtunk, Gúz viszont ezt megpróbálta megakadályozni, és egyúttal Apát kicsinálni, de mikor engem 3-kor felébresztettek, már nyoma sem volt békétlenségnek. Sétára indultuk kisfiammal kettesben, felszerelkezve 6 db apróhallal, amit a gémnek akartunk vinni. A gémet nem találtuk, így a halakat végül egyszerűen a stégen hagytuk egy kupac kenyér mellett, majd megeszi aki akarja. Elsőrendű célomat viszont elértem, azaz levegőztünk, kellemeset jártunk a napsütésben.
Eztán Zsoltéknál landoltunk, ahol a két baba interakciója nem volt éppen felhőtlennek mondható. Botondka ugyanis hatalmas bömbölésben tört ki a Tünde által kiadott, gőgicsélés-szerű hangocskák hallatán. És lám, milyen rafináltak, piszkok a nők ha a pasikkal való csipkelődés a cél: Tündérke rájött, h Boticsek az ő hangjára fakad sírva, és egy idő után szépen megvárta, míg utóbbi abbahagyja a sírást (a jelenetet tágranyílt szemmel-szájjal figyelte), és ekkor kezdett őjra gőgicsélni. Ezt legalább 6-7-szer ismételte, végül Gábor és én már pukkadtunk a nevetéstől, szegény Anriett viszont bizonyára a fenébe kívánt... (azért a vacsit és az isteni finom csokis sütit nem tagadta meg tőlünk - Gúz becsületesen megette a rizses húst, bár eleinte kísérletet tett a borsószemek kiszorítására).
8 óra óta pedig mélységes csend van és nyugalom!!!
Gúz így indult első napján (jan.12. szerda) az oviba:
És így kobozta el péntek este Tünde tejcsijét, amit aztán a kislány már hiába próbált visszaszerezni (Apa szerint csak Gúzhoz akart odabújni)
