Tata = kaka, Tündenyelven. Sajnos ez a szó a hétvégén (főleg ma) sokszor elhangzott, bizony, a most már kb két hete tartó hasmenés még mindig nem akar elmúlni :-(((
Úgyhogy lőttek a Gáborkával való szaunázásnak is. Pedig nagyon készültem rá, ez a kedvenc programom, ráadásul több legyet lehet ütni vele egy csapásra (szauna, úszás, friss levegő, finom vacsi, kettesben beszélgetés, pihenés, szépülés). De hát édes kis Cirmos olyan bújós-nyűgös baba volt egész délelőtt, ill. kis ebédidei fellendülést követően délután is, h nem lehetett itthagyni...
Így aztán elmondható a mai napról, h kisebb megszakításokkal reggeltől estig pelenkát cseréltünk, és a gyerekbe próbáltunk különböző innivalókat és diétás kajákat belediktálni. Szerencsére mindez utóbbi elég nagy sikerrel is járt, ebédre elfogyott egy tányér rizs + sült pulykahusi, uzsonnára reszelt alma-banánpüré keveréke, vacsira pedig főzelék (jolly jokerként használatos apró kenyérkockákkal). Desszert ebéd és vacsora után is étcsoki volt, állítólag jó hasmenés ellen. Úgy legyen.
Egyébként Cirmi szemmel láthatóéag élvezi az átmeneti egykeséget, alaposan kihasználja (betegségtől függetlenül is), h Apa is és Anya is ráér vele foglalkozni, senki se püföli, senki se lökdösi, senki se zárja ki a gyerekszobából azzal az indokkal, h "ehhez a játékhoz Tünde még túl kicsi". Még a hangja is egészen megjött (amit Gúz jelenlétében valszeg sokszor egyszerűen nem hallunk), nemcsak akkor, ha visítani v nyafogni kell, hanem hosszasan dúdolgat, énekelget, gyakorolja a hangokat. Csodaszép tisztán mondja, h "Apa", én egyelőre "Aja" vagyok, nagy kedvenc még a "Mama", a "Baba" és a "Vava" (ez utóbbi minden, kutyára kicsit is hasonlító állatra vonatkozik, ide értve a medvét, nyulat, hódot is :-)
Az egyik kis dinót az esti mesében Kokónak hívják. Mondom neki, h "az ott Kokó". Erre Tünde: "Tata". Mondom, "nem Kaka, hanem Kokó". Mire Tünde: "Popó". Megint kijavítom, már kacagva: "Nem Popó, hanem Kokó". Erre Tünde feladta, és ragyogva kiáltotta, h "Apaaaa" :-)
